Az 1. részben arról olvashattál, hogy a gyermekednél milyen okokra vezethető vissza egy gyakran visszatérő tünet, ami miatt nem tud óvodába, iskolába menni.
De vajon milyen hatással van a gyerekre a szülő, a pedagógus, a többi őt körülvevő felnőtt vagy a kortársai, barátai?
Ha például (valós eset) a szülő hitrendszere (tudatalatt tárolt infromáció!) szerint csak vele van biztonságban a gyerek, akkor számára az biztonságos, ha a gyerek otthon van. Kicsavart módon, biztonságos, ha beteg a gyerekem, mert akkor velem kell lennie. A gyerek átveszi a szülő hitrendszerét és a szülővel együtt megteremti például a gyakori megfázást, ami nem okoz komoly egészségügyi problémát, de épp elég ok, hogy otthon maradjon. Ez eredhet előző élet emlékeiből, átvett generációs hitrendszerből vagy egy látott és átvett viselkedésmintából is.
Gyakori hitrendszerek: Általános vélekedés az, hogy ha hideg van és nem veszel fel sapkát, kihullik a hajad. Ha sálat se veszel fel még a torkod is megfájdul. Ha elázol megfázol. Ha fúj a szél, megfájdul a füled. Ha nem tűröd be a trikódat, megfázik a veséd. Ha nem veszel fel plusz 1 pulóvert, mert anya fázik, akkor megfázol. Ezek benne vannak a csoporttudatban, a generáció vagy a szülő hitrendszerében és könnyen átveszi a gyerek is. Főleg, ha még napjában többször hallja a tekintélyszemélyektől (pl. szülő, pedagógus) ezeket az “alap igazságokat”.
Még egy gyakori ok a probléma mögött: Minél kisebb egy gyerek, annál jobban átérzi a környezete problémáit, átérzi a pedagógus szorongását, a gyerekek félelmét. Ezeket az érzéseket sajátjának tekinti és képes testi tüneteket okozni, mint például hasfájást, vagy más pszichés vagy fizikai tünetet.
Hogyan lehet kikeveredni a minket körülvevő és “irányító” hitrendszerekből, generációs mintákból, csoporttudatból?
Figyelj magadra: Érdemes figyelni a szavaidra. Kezd el magad külső szemlélőként figyelni. Nagyon hasznos és érdekes tapasztalásban lesz részed. Amikor azon kapod magad, hogy azt mantrázod a gyereknek, amit gyerekkorodban hallottál és már akkor sem értetted, hogy mi az értelme, akkor állítsd le a benned működő automata pilótát! Tipikus példa: “Ne rohangálj, mert kimelegszel és megfázol!” Úgy nem tud rohangálni – ami természetes igénye egy gyereknek – hogy ne melegedjen ki.
Figyelj a gyermekre: Fontos beszélgetni a gyerekkel. A kötetlen, könnyed beszélgetés is fontos, de most arra gondolok, hogy megtudd, mi bántja. Ha erre nem válaszol, akkor kérdezd a társairól, az őt körülvevő felnőttekről.
„Szerinted van olyan gyerek aki fél valamitől vagy valakitől? Miért gondolod? Mesélt neked erről? Volt már olyan amikor te féltél?” Kerüljük a direkt kérdést “félsz most valamitől?”, mert erre sokszor NEM a válasz.
Elengedő gyakorlat:
„Történt ma olyan amit szeretnél meg nem történtté tenni?” Ha elmeséli, az szuper! Ha nem, úgy is rendben van. Kérd meg, hogy csukja be a szemét – ezt legjobb este, lefekvéskor játszani -, képzeljen el egy lufit, amibe belerakja az összes olyan gondolatát, érzését, mit szeretne elengedni. Kimondhatja hangosan is, de nem szükséges. Ha mindent belepakolt, amit akart, akkor kösse el a lufi száját és engedje el. Lássa, ahogy a lufi elrepül a magasba. Ezt lehet a szülőkkel, testvérekkel együtt is csinálni, mert jó ha látja a gyerek, hogy nem csak neki van elengednivaló problémája.
Minden probléma egyedi, minden megoldás máshol keresendő. Mi a kezelés során a probléma gyökérokát keressük, hogy megszüntessük a mindennapokba jelentkező tünetet.
Ha úgy érzed tudunk segíteni, keress bizalommal!
A GyógyítóTér technika egy alternatív megközelítése a problémáknak. Nem helyettesíti az orvosi diagnózist vagy szükség esetén az orvosi ellátást.